A hajnal ébren talál,
bámulom a lusta hold
hogyan menekül el.
A csönd nagyokat ásít,
de én itt vagyok még,
nem alszik a lélek,
nem alszik a test sem.
Ébren figyelem a város
halk zaját, a hajnal
ébredő neszeit. Nézem
a világosodó messzeséget,
ahogy percről percre
eltűnik lomhán a sötétség.
Új nap virrad, - talán szebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése