Nyomot hagyunk: egymás
lelkébe kódolt Jel vagyunk...
sem tüzes parázs, sem más
nem égeti ki a Jelet, akár falevélen
az erezet - állandó és örök -
titokzatos, mint a gabona-körök...
Ki adta? Hogyan? Kinek?
a jel már örökre tied -
nem látszik, s hordod egész
életedben - nem gondolsz rá, de
ott lüktet szívedben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése