Féltékeny vagyok a Szélre,
amikor fúj és csókol Téged.
Féltékeny vagyok a Napra,
hogy ragyog, s hajad simogatja.
Féltékeny vagyok a Holdra,
hogy körbefonja álmaid egét.
Féltékeny vagyok az Éjre,
mikor lágyan betakar Téged.
Féltékeny vagyok..., s mégis:
A Szélben én csókollak Téged,
a Nap sugarában kezem
lágy simogatását érzed;
Majd az ezüst Holddal álmokból
álmaink mélyére lépek,
s az Éj fekete köpenyével
én ölellek körbe Téged
(Vékony Andor: Féltékeny vagyok...)
Nagyon tetszik ez az igazán személyes , érzéki költemény!
VálaszTörlésNekem is! :)
TörlésAz ilyen, és ehhez hasonló versek olvasásakor szoktam mondani, ezt "helyettem" írták meg.
Csatlakozom!:)
VálaszTörlésEz igazán a szívemhez szóló vers.