Szabó Ila: Vágy

Áldanám a kelő holdat –
megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat –
érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat –
szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat –
elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat –
minden vonzó porcikádat.

S meghalnék a sziklabércen –
minden veled-ölelésben