Sóhajok...Ismerem már őket.
Emlékei, a múlt időknek.
Részei minden versnek, dalnak.
Nem jöttek vissza...csak itt maradtak.
Hűségesen. Akárcsak én.
Őrzöm, ha nem is az enyém.
Cipelem árkon-bokron át,
(Apámtól örökölt kabát.)
Viszem, mert egynek vinni kell!
Halott barátom énekel
Esténként rekedt blues-okat.
Keveset éltem, de túl sokat
Ahhoz, hogy mosolyom szép legyen.
Valahogy meg kéne értenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése