Holdsugár rezdül a némán alvó éjben
megtört ágak kérgén rút ránc cserepek
hófödte háztetőkön a holdkaréj pihen
a csipke-rebbenés bokrokon díszeleg...
fáradt szemeimen átvetül a sötét
majd emlékek hada álmaim színpadán
pillanatfoszlányként álmom tovarebben
magamra maradok, hitehagyottan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése