Kubik Ilona: Fák közt

  Az erdőn őrködő fák keblébe

  emlékként vésődnek körök,
  az évekről, melyek úgy múlnak el,
  hogy egy pillantásuk örök.
  
  Az égből csendben kipergő eső

  tovasiklik az ágakon,
  majd a kéreg barázdáit hűti,

 simogatja hallgatagon.
    

S ha előbújt; levélkék szitája

óvva szűri reánk a fényt…

az avar a föld hátába süll