Ha fáradnak a tánclépések,
s már nem bírja a láb,
ne tegyünk egyebet,
csak öleljük egymást.
Hunyjuk be szemünket
s majd a gondolat
szélsebesen irányítja
a mozdulatokat.
Mert lehet, hogy az erő
néha alábbhagy,
de a tudat merészsége
madárszárnyat ad,
mellyel száguldhatunk,
repülhetünk a végtelenen át,
időtlen-időkig
ölelve egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése