Töröld le arcodról gond-ráncaid,
nézd, nézd azt a sok apró gyönyört,
mi körbevesz lágyan, szerényen,
s csendben, kedvesen téged köszönt.
Látod amottan azt a kis virágot?
mily lágyan simítja, ringatja a szél,
és hallgasd, ott egy karcsú fán,
hintázva csacsog a sok zöld levél.
Hallod? Az a madár csak neked dalol,
trilláz, cifrázza, s ágról ágra száll,
s ott a tó, vize hatalmas tükör, benne
(zajt ne üssön) a hal lábujjhegyen jár.
Gyere, most ne gondolj gondra,
csendben elnyúlva e lágy fűben
(zöld szőnyeg, fel, az égig terül)
száguldjunk az ismeretlenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése