B.Radó Lili: Az élet íze

B.Radó Lili: Az élet íze

Szám íze elérhetetlen szőlőktől savanyú,
és sós a könny, mely szememből elpereg.
Hangom fanyar, míg mondom: emberek,
s édes az ínyem e szónál: szerelem.

De hiába korbács és szégyenoszlop,
hiába a töviskorona, melyet adtál.
az ecet és az epe, mellyet itattál:
még most sem elég keserű az ajkam,

hogy azt mondhassam, hogy gyűlöllek érte.

B.Radó Lili: Esti dal

B.Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

Horváth Jenő: Én mindenkiben csalódtam

Én mindenkiben csalódtam,
Nem sajnált senki.
A szívemrôl, ha daloltam,
Csak néztek rám.

Nem tudtam, hogy a szerelmet
Könnyen kell venni,
És vigaszt sosem kereshet
A szomjas szám.

Örökre el kell temetnem
A boldogságot.
Kit imádattal szerettem,
Rossz volt hozzám.

Én mindenkiben csalódtam,
Nem sajnált senki.
A szívemrôl, ha daloltam,
Csak néztek rám

Franz Grillparze: Csók

Franz Grillparze: Csók

Kezet csókol a tisztelet
a barátság homlokot,
arcot az öröm, a tetszés,
szájat boldog szerelem;

Csukott szemet az epedés,
tenyeret a remegő vágy,
kart, nyakat a megkívánás;
minden mást az őrület!

(Szabó Lőric fordítása)

Kovács Daniela: Bárhová is nézek

Kovács Daniela: Bárhová is nézek

Rólad szól minden gondolatom
Csukott pilláim mögé Te rejtőzöl el
Ott égettelek el retinám falán
Bárhová is nézek, Téged látlak meg.

"A szeretet nem idill, nem szemforgató boldogság. A szeretet kötés életre-halálra, a szeretet szolgálat. Szeretni annyi, mint mindent elveszteni és mindent megnyerni egyszerre. "

(Márai Sándor)

Árvai Emil:Kérdések kérdése

van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében

tán nem is kérdés
inkább kiáltás

válaszra várva
visszhangzik bennem

ki szeret engem?

Van a kávé. . . A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb,
hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer.
Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet.
Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat.
Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Csitáry-Hock Tamás

Oravecz Imre: Felhívás hátrálásra

Ne ragaszkodj semmihez,
ereszd el a hegyet, a rétet, az alkonyt, a rigókat, a tücsköket,
szakadj le a világról,
légy szabad,
mire menned kell.

Ágai Ágnes:Töprengés

Egész életünk imitált valóság.
Fény-, hang-, hő-, íz effektusok játéka
Az idegvégződések billenttyűzetén.
Az álom is megélhető valóság,
A különbség csak viszonylagos.
Életem filmje több síkon pereg.
Addig vagyok én, ameddig
El tudok számolni önmagammal.
Bomlásom terméke nem egyenlő velem.
Csak mások halálához van közöm.
Azokba belepusztulok.

"Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni.  A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket."

(Müller Péter)

Pillangó vágyam
rád várt, markodban piheg,
így szabad lehet.

Balla Zsuzsanna

"Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szeretet, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk."

(Cecelia Ahern)

Balázs László: Utam...

Kézfejre kiülő
hozzád simuló lélek
most gyengéden
forró bőrödhöz érek,
finoman húzva,
elfogyón a nyomon
magam arcodra írom.

Most homlokod vonalát
rajzolom, láz vagyok
és ott hagyom őrizetlen,
- benne minden álmom -
rám nyíló szemed.
Legjobban tán
magamtól féltelek.

Most rebbenő pillád vagyok:
vágy és elejtett pillanat
magával rántja
az eltört szavakat.

Most a hajadban megbújó árnyék,
amit úgy vártunk... hiába
a karodban ringatózó esténk.

Most apró félénk ránc
mosolyod formált
s talán én vagyok bánatod,
mit a mosolyra írtam...
ajkadon tűnök el
egy kimondatlan szóban.

Marossy József: Karod

Marossy József: Karod

Karod
a könnyű
ha kell
tornyokon is
átnyúlna értem

jó
hogy így érzem.

"Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom."

(Kányádi Sándor)

Galgóczy Erzsébet: Milyen vagyok

Olyan vagyok, mint az útszéli kavics,
mely sír és nyikorog, mikor ezer ember lába rátapos.
Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,
míg a kavicsból apró homok nem leszek.
De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor . . .
. . . kicsi homok szem: - majd én is csillogok.

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”

(Müller Péter)

Bocsásd meg,
vagy legalább felejtsd el,
hogy s miért gyűlölsz.

(Fodor Ákos)

"Az igazi ajándék életünk, létünk, testünk élő darabkája. . .
Ha jól adjuk és jól fogadjuk : titokzatos erőre kap.
Tovább él, megszépül, sorsa lesz."

(Pilinszky János)

Zágorec-Csuka Judit: Ha látlak

Ha látlak, megelevenedek,
mint egy terebélyes fa,
virágot bontok, érzem
életed lüktetését, ha
veled vagyok, nem
félek a haláltól sem.

"A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra."

(kínai közmondás)

"Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot?
Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében."
(Kurt Dimberger)

Horváth Attila:Maradj velem

Horváth Attila:Maradj velem

Amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed.

"A mérföldek tényleg el tudnák választani  a barátokat?

Ha együtt akarsz lenni azzal, akit szeretsz,  nem vagy máris vele?"


(Richard Bach)

"Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni – mert az élet szép!”

Csernus Imre

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny
gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.”

(Victor Hugo)

 Horváth Attila:Maradj velem

Amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed.

 

Deák Márta: A börtön

Poklom befalazott magába.
Cellám: egyszemélyes
koncentrációs tábor - magánzárka a világnak
börtönében. Az őr s a fogoly is
én vagyok. De becsempésztem magammal
álmaimat a szelíd erőről
és a szabadságról-szerelemről,
s álmaimmal börtönöm falait - akár a
szél, a víz, a jég a
kősziklát - felmorzsolom.