Szabó Éva: Neked

Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

Zsefy Zsanett: a szerelem illata

míg élni vágyom
halnék minden percben
az észt felül írja minden gyötrelem

keserű ki meg soha nem éli
de ha ajkon csókol
édesen is szomjat olt vele

templomok kövén
mirtuszvirágos léptek
mind fűszálon ringó harmat
hajnalon
érintésük sebet nem ejthet
inkább enyhít
szerelemtől hevült szívfalon

szavak ívébe hogy is foglalhatnám
szemvillanások tüzét ruhák ráncain
a tiszta fényt amint kapaszkodik
időt szakítni vágyak
selyem-fehér
jázmin szirmain

hasonlíthatnám-e
mi bőrön át vezet a szívhez
ha csobogásba halkulva
erekben neszez
vagy gondolatnyi félsz
tört része alatt
robajjal ítél halálra
szép reményeket

ha egzotikus ilang-ilangos esten
sejtek diszkrét parfümje lebeg
szabadulni nem hagy
hiába küzdesz
vele s érte inkább elepedsz

mint fákra csorgó napfényt
rezzenetlen lombja
fogva tart az érzés
mindegy áldás vagy átok
tovább az vezet

olyan hiábavaló kérdés
a miért és a meddig
ne is firtasd

csak élvezd ha testeden
selymesen átdereng

Vaskó Ilona: Egyszerű szavak

 

Hálás lehetnék azért, hogy vagy nekem!
De minek a hála, ha jobb a szerelem?
Mi van, ha minden tagadással,
Önmagunk tagadjuk?
Mekkora harc ez kérem, mily nehéz-
Közben az igazat is mondhatjuk.
Miért ne mondhatnám,
Hogy kísértesz minden mozdulatban?
Hogy ott vagy velem mindig,
Reggel, este, jó és rossz hangulatban.
Te neved gépelem, míg ülök a gép előtt,
Rád gondolok, míg iszom a kávém délelőtt.
Neked csörren, a telefon minden csörgése,
Arcodról szól a papírlapok zörgése.
A fénymásoló érted indul el reggel,
A fax is csak neked tekercsel.
Tollamból érted folyik a tinta, míg írok,
Közben zsibbadtan csak arra gondolok,
A te monitorodon is az én arcom látod?
Enyémre a tiédet varázsolták az álmok.
Egyszerű szavakba öltöztettem szerelmem,
Én így vagyok hálás, azért, mert vagy nekem!

Galla Ágnes: Szín és illat

Lennék ezernyi szín és illat,
hogy elvihess magaddal az útra,
virág lennék, hogy megszerethess
s a titkokat súgjam,
lennék a csöndhöz társad,
ha nem únnád,
nyári-kék zápor, hogy veled legyek,
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsát miattam neked.

Benczes Sándor Gábor - Életünk

 

Kora hajnal az, mikor megszületünk,
a szűz harmaton megcsillan a fény,
bennünk roppant nagy akarat, s remény.

Napunk felkel, egyre magasabbra hág,
fényéből gyűjtünk gigászi erőt,
s nem látjuk a lassan fogyó időt.

De bármit is hiszünk, bármit is teszünk,
napunk nyugovóra tér, jön az est,
sötétje betakar, s nyugszik a test.

Vaskó Ilona: Csak téged szeretlek

Mert csak a te ajkad ont forrásvizet
Szomjas számra. Csak a te csókod
Gyógyíthat be üresen fájó hegeket.
A te érintésed gyújt lángra kiszáradt
Pusztákat, szárasságtól izzó tereket.

Mert csak a te lelked ölelhet körbe
Engem esténként. Csak a te szíved
Dobban értem hangosan dübörögve
A te hangod szólíthat minden hajnal,
Reggel, délben, este örökkön-örökre.

Sütő Barnabás: Elmerültem benned

Léted tavába csobbant a lelkem,
Szemeid tükrében megláttam magam;
Zúgó hullámokkal feleseltem,
Ittam belőled és elakadt szavam.
Hát mily világ ez és miféle álom,
Mely darabokra törte szívemet?
Mert azt akarom, hogy örökké fájjon,
Üvöltsön bennem, mint a fergeteg;
Dobjon magasba, húzzon a mélybe,
Szakítson kétfelé, én azt is hagyom;
Bátran nézek a halál szemébe,
Hogyha szívedet szívemben tudhatom.

Elmerültem, és nem fáj semmi már.
Mert szerelmünk előtt nincsen határ.