Vaskó Ilona: Egyszerű szavak

 

Hálás lehetnék azért, hogy vagy nekem!
De minek a hála, ha jobb a szerelem?
Mi van, ha minden tagadással,
Önmagunk tagadjuk?
Mekkora harc ez kérem, mily nehéz-
Közben az igazat is mondhatjuk.
Miért ne mondhatnám,
Hogy kísértesz minden mozdulatban?
Hogy ott vagy velem mindig,
Reggel, este, jó és rossz hangulatban.
Te neved gépelem, míg ülök a gép előtt,
Rád gondolok, míg iszom a kávém délelőtt.
Neked csörren, a telefon minden csörgése,
Arcodról szól a papírlapok zörgése.
A fénymásoló érted indul el reggel,
A fax is csak neked tekercsel.
Tollamból érted folyik a tinta, míg írok,
Közben zsibbadtan csak arra gondolok,
A te monitorodon is az én arcom látod?
Enyémre a tiédet varázsolták az álmok.
Egyszerű szavakba öltöztettem szerelmem,
Én így vagyok hálás, azért, mert vagy nekem!