Órák és napok peregnek
s mi élünk tovább,
mintha 'mi sem történt volna!
Felgyújtott percek hamuját
őrzi még a szívünk,
kezünkbe olvadt reményeink
lassan elfolynak gyöngülő
ujjaink közül, - és mégis!
Valami megmarad, ha
tudjuk igazán akarni!
Megmarad íze a szónak,
gondolatnyi értéke
a tűnt varázsnak,
és megmarad a hit,
hitünk abban, hogy
nem volt hiába!
S megmarad a remény is
talán, a remény, hogy
hátha...!
mégis...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése