Megjelöltél, titkon fonod körém az álmokat,
mámorító csendben, súlytalan ködfátyolként kúszik,
rezzen egy gondolat
- érintésedre vágyom -
tűzbe lobban egy emlék, s én kitörölhetetlenül
- magamra tetoválom.
Hiányzik a mosolyod, lágy íve a szádnak,
kimondatlan szavaidra most, hópihék szállnak.
Lassú, álmos percekkel hadakozik a hajnal,
szaggatja égi köntösét, halványkék táncot lejt
mosolygó arccal
- én könnyekkel ébredek -
tövismadárként, tövissel a szívemben ma is
- öntörvénnyel szeretek.
Hiányzik a mosolyod, lágy íve a szádnak,
kimondatlan szavaidra most, hópihék szállnak.
(ha elmondanám, hinnéd-e - hogy nyugtalan
türelemmel míg élek, csak téged várlak?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése