Lányi Sarolta: Elköszönt a nyár

Erdő, most hozzád menekültem
Én, űzött szegény.
Fák, őrt álljatok körültem
És itt maradjak megkövülten
Itt pihenjek én.

Itt érjen engem ezeregy emlék
S majd egyszer Este...
Ne engedj el, ha el is mennék.
Engemet senki nem szeretett még,
Erdő, szeress te.