Fehér Miklós: kérdőjel

megkövült időben
rögzült pillanatkép
ismételhetetlen

több mint magány
fáj

utamon
holt könnyek
száraz sója csillan
kristály fehéren
így cipelem
nehéz büszkeségem
tört gerinccel
földig hajolva
láthatatlanul
érted

érted?