Garai Gábor: Álmodj

Álmodj egy szép világot
hol a tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd, hogy a szeretet örökké él,
a szívedben derű, és senki nem fél..
Álmodd, hogy az álmaid
valóra váljanak,
és elkerül minden,
mi szívednek fájhat.

Sárhelyi Erika: EGYség

Mi úgyis, végleg összetartozunk már:
én vagyok a sín, te meg vagy a sín-pár.
Sok a teher, ránk feszül a sors-vagon.
Hadd dübörögjön! Belőled hallgatom.

Cséffán Zsolt: Gyermekért

Tudod, mikor gyermek voltam,
Azt hittem, hogy örök minden.
Az álmok és a barátok...
S most, mindez már nincsen.

Tudod, mikor gyermek voltam,
Hittem, örökké süt a Nap.
Felnőve, ím körülnézve,
Látom már, minden elapadt.

Tudod, mikor gyermek voltam,
Hittem, nekem mosolyog a Hold.
S most ha éjjel nem alszom,
Tudom, mindez csak álom volt.

Mert felnőttem, az idő rohant,
A gyermekálmok elmúltak.
Minden régi szép emléket,
A valós szelek elfújtak.

Hisz' égett egy gyertya a szerelemért,
Égett egy gyertya a tervekért.
Égett egy gyertya mindenkiért,
S égett értem, a gyermekért.

Tudod, mikor gyermek voltam,
Az álmok könnyen születtek.
Az évek múltak s rájöttem,
Az álmok örök álmokká lettek.

Gámentzy Eduárd: Lepke-szonett

Míg ujjaid ölelték apró szárnyát,
Azt hitted nem történhet baj, ha nézed!
Fény felé tartott saját vergődésed,
Láttad kezedben, s fogva tartott vágyát!

És dobtad volna vissza az egekbe,
Engedted volna útjára, csak szálljon!
A fák közé, vagy messze héthatáron,
Hol elrejtőzhet börtönét feledve.

Úgy akartad, mint soha eddig semmit!
Nem gazdagságot, tárgyakat, csak ennyit,
Repüljön újra álmodón, mint régen!

Színes mezőkön virágról-virágra,
Hogy ne maradjatok egymásba zárva,
-Két szárnyaszegett lepke, kint a réten!

Erdős Olga Ha...

Ha az éjszaka véget ér, de még napkelte előtt,
Ölelj át, vigyázz rám, mint soha azelőtt.

Ha hallgatsz, én is hallgatok,
nézlek, s beszívom illatod.

Ha beszélsz, iszom szavaid,
figyelem ajkad és kezed mozdulatait.

Ha hozzádbújok, veled biztonságban vagyok.
Ha szeretsz, nem kell úgy tennem, mint a nagyok;
lehetek az, aki vagyok.

S. Pál Gábor: Ez az utolsó tánc

 S. Pál Gábor: Ez az utolsó tánc

Rég ülünk itt együtt és csak hallgatunk.
Mondd miért jöttünk össze,
Ha nincs mit mondanunk?
Miért nézed az órát,
Tudom, hogy menni kell.
Túl egyszerű volna,
Nem így nem engedlek el.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége.
Ez az utolsó tánc, bármit kívánhatsz érte.
Utána már, ha úgy muszáj, külön megyünk,
De az utolsó tánc még jár nekünk.

Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
De már ilyen csodák úgy sincsenek.
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
Tényekkel vitázni nem lehet.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se!
Nem érdekel, kié leszel, mi lesz velem,
De az utolsó tánc még jár nekem.

Két szerelmes szív annyi szép csodát remél,
De már ilyen csodák úgy sincsenek.
Két értelmes lény hirtelen csak észre tért,
Tényekkel vitázni nem lehet.

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége,
Ez az utolsó tánc, aztán nem bánom én se!
Nem érdekel, kié leszel, mi lesz velem,
De az utolsó tánc még jár nekem,még jár nekem.

Csurai Zsófia - Mindenben te vagy

Csurai Zsófia - Mindenben te vagy

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...