Nagy István Attila: Minden leszek

Elfelejtem magam,
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot. 

Gámentzy Eduárd: Meg kéne értenem

Sóhajok...Ismerem már őket.
Emlékei, a múlt időknek.
Részei minden versnek, dalnak.
Nem jöttek vissza...csak itt maradtak.
Hűségesen. Akárcsak én.
Őrzöm, ha nem is az enyém.
Cipelem árkon-bokron át,
(Apámtól örökölt kabát.)
Viszem, mert egynek vinni kell!
Halott barátom énekel
Esténként rekedt blues-okat.
Keveset éltem, de túl sokat
Ahhoz, hogy mosolyom szép legyen.
Valahogy meg kéne értenem.

Parázs György: Elmondanám

Elmondanám, ha hagynád,
Miért fáj úgy a lelkem,
Miért vagyok szomorú,
Nélküled mivé lettem.

Elmondanám, ha hagynád,
Szememre miért nem jön álom,
Míg agyam pontosan tudja,
Szívemmel miért látom.

Hogy egyszer majd eljössz,
De tán egy élet is kevés,
Ha hagynád, elmondanám,
Várni Rád mégis oly mesés.

Juhász Gyula: Mindig

    Mindig reménytelen volt a szerelmem,
    Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
    Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
    Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
    Mindig kellettek eléretlen rózsák,
    Örök talányok, édes szomorúság.

    Mindig nevettek, akiket szerettem,
    Mindig nevettem, aki szeretett,
    Mindig csak vágytam, és sohase mertem,
    Mindig csak vártam én az életet,
    Az élet elment, én is tovább mentem,
    Mindig daloltam, és mindig feledtem.

Őri István: Hangtalan mesék

Mikor kezünk összeér
ajkunk szerelemről mesél
hangtalan szavakkal
néma imádsággal
veszett vágyakkal
selyem-suhogással
bársony takaróval
szelíd öreganyóval
bottal topogóval
bölcsen mosolygóval
élettel
álommal
mesével
valóval
szívből szólóval
szívnek adóval

mikor kezünk összeér
szemed szememhez ér
hangtalan szavakkal
végtelen vágyakkal
szerelemről mesél