Sárhelyi Erika: Görcsbe rándult szavak

(részlet)

Megfájdultak bennem a szavak.
Görcsbe rándulva jajdulnak tollam
súlya alatt, s felkiált elmémben
a hétrét görnyedt árva gondolat.
...

Ma csak sötétkék kínt karistol
kezem a papírba, vak haragot
egy őszinte dalba - míg elcsitul
az önemésztő, durva indulat.
Ökölbe szorult szívem lassan
ellazul, s a falon a tükör
- mennyire igazul! - kineveti
tehetetlen, szánalmas magamat.