Tollhegy: Ó, ha tudnék

 

Ó, ha tudnék, dalolnék neked,
Énekelnék százszorszép dallamot!

Ó, ha tudnék, festenék neked,
Aranyként tündöklő fényes napot…

Ó, ha tudnék, hímeznék neked,
Sötét éjszakába hulló csillagot…

Ó, ha tudnék, árasztanék neked,
Harmatcseppből zúgó zuhatagot…

Ó, ha tudnék, megtenném neked,
De minderre Én képtelen vagyok…

Ó, mert Én csak szeretlek téged,
Nekem ez a dal, a nap, s a csillagok.

Elgondolkodtató

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap...

Ez vezessen az Életben !

(szerzője számomra ismeretlen)

Arany-Tóth Katalin:A szerelemhez

Táncoltam a tavaszban,
a kikelet madárdallamában,
fürdőztem hajnali harmatok
frissítő párájában

Dúsan virágzó hársfák tövében
szelíd álmokat szőttem a széllel,
bódultam az illat mámorában,
köréd fonódó, lázas szenvedéllyel

Újjá születtem benned:
elnyújtóztam a fényselymű nyárban,
ahogy zsenge pázsit zöldje éled
az anyaföld oltalmában

Együtt szálltam veled s a Fénnyel,
(a tisztulni vágyó reménnyel)
de lelkemre ólomeső hullott,
s beborított fojtó sötétséggel

Most gyom fedte útjait bolyongom
- fáradnak vállamon az évek -
s nélküled kísérget hű Sorsom
megtörve, markomban az élet.

Kálnoky László - Reménytelenül

Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog lennék, mily elégedett.
Nem kell a pénz, nem érdekel a hírnév,
csak gyógyítsa be végre sebemet

csoda, sebészkés! Hol lehet a műtő,
a megváltás? Ó, bánjatok velem
irgalmasan, ti nők! Forró s lehűtő
lángok marnak, nyaldosnak szüntelen.

Erőm csüggedt. Reménytelen a harcom,
mert arcod átvilágít minden arcon,
tilt a csóktól, nem enged el az ágyig,

s mint madárral, csak félig elevennel,
sötét kezek labdáznak a szivemmel,
mely elrepülni, menekülni vágyik.  
----------------

Mahatma Gandhi: Megérteni egymást

 

"Örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csak egy szóval,
egy gondolattal is,
Nagyobb művészet,
mint végig barangolni
a világot, vagy
gazdagnak lenni és
szórni a pénzt."

Szép Ernő: Csillagok

Csillagok, csillagok
Arany pitypang kék mezőben
Örök májust élvezőben,
Odafenn nincs hervadás.

Csillagok, csillagok
Csupa csókok, csuda csókok,
Kik sohase csókolóztok:
Ott ég minden csókotok.

Csillagok, csillagok
Az isten boldog bazárja,
Egy gyöngynek egy könny az ára,
Könnyet könnyen adhatunk.

Csillagok, csillagok
Csupa jó szó, csupa víg szó,
Hosszú mese, álmosító,
Egyszer csak elszunnyadunk.

Csillagok, csillagok
A sötét ég egy nagy ponyva
Egész világ fölé vonva,
Ócska ponyva, csupa lyuk.

Nézzétek, nézzétek:
Tán mennyország van felette,
Fényessége látszik este
Azon a sok kis lyukon.

Egy elgondolkodtató történet

  "Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel, és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszti a türelmét, egy szöget kell a kertkerítésbe vernie. 
Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán uralkodni. A szögek száma egyre kevesebb lett. Azt találta ki, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a nap is amikor a fiúnak egyáltalán nem kellett szöget beverni. Tehát oda ment ez apjához és elmondta neki. 
Az apja ekkor azt mondta, hogy akkor minden nap húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia. 
Végre elmondhatta azt is az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből. 
Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát, és azt mondta neki: Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, hogy néz ki most a kerítés. Tele van lyukakkal. 
Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Beleszúrhatsz egy kést egy emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Nem számít, hogy hányszor kérsz bocsánatot, a seb ott marad." 

*
 
A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket. 

Gary Hun: Álmodj velem

Álmodj velem egy éjszakán,
Ha gond gyötör, ha bánt magány,
Álmodj, ha szíved összetört,
Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál
Az élet árnyékos oldalán,
Ha összeroppantott a bú,
S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,
Bújj közel hozzám és mesélj,
Mondd el, mi lelkeden a súly,
Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,
S kikönnyezed magadból a kínt,
Álmodd, hogy féltelek nagyon,
Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,
Álmodj velem, ha kínoz a vágy,
Álmodj, ha szerelemtűz éget,
S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,
Álmodd hasadra homlokom,
S hogy tárt combodon két kezem,
Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,
Eperszín ajkaiddal felajzol,
Térdelsz, s karom magamhoz láncol,
Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,
S halljuk felettünk repdesni Ámort,
Testünket nyila, összetűzi
S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,
Hogy szerelemittasan kérem,
Nyílj meg nekem, és úgy szeress,
S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,
Hogy körbefonsz, magadba zárva,
És elkap a vágy újra meg újra,
Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,
Hogy kibújt Hold a domb mögül,
S izzadt hajszálad fonalán
Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.
Álmodd fejed a mellkasomra,
És a csendben hallhatod,
Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,
Felébredsz, s szíved arra kér,
Tegyem igazzá vágyaid,
Váltsam valóra álmaid!

 

Sík Sándor: A várakozó

Egy ablakban, egyedül, árván,
Egyvalakire várván,
Úgy-e hogy álltál már te is!

Szemedet egy pontra szegezvén,
Oda, hol kanyarul az ösvény,
Úgy-e hogy néztél már te is!

Messzebb e pontnál, egyetlennél,
Akárha mágnes rabja lennél,
Úgy-e hogy akkor nem néztél te sem!

S ha ilyenkor valaki rádszólt,
Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
De nem láttad te sem!

S ha úgy esnék, hogy sohasem,
Hogy szűk lenne az élet is:
Úgy-e, hogy nem adnád te sem,
Hogy állnád, várnád akkor is!

Weöres Sándor: A teljesség felé

Idézet a Költőtől:

„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”

„Az Ős Tudás:

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az ős tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.”


(forrás:Tericum Kiadó)

Charlie Chaplin (szerzeménye)

Mosolyogj
(Smile)

Mosolyogj
Még ha szíved fáj is,
Mosolyogj
Még ha nagyon nehéz is,
Akkor is, ha felhők takarják az eget,
Mely alatt jársz
Ha mosolyogsz,
Bár félsz és szomorú vagy
Mosolyogj és talán holnap
Rájössz, hogy érdemes élni
Ha csak...
Örömtől sugárzik arcod
Engedj el minden szomorúságot
Ha mégis könnybe lábadna szemed,
Eljött az a perc, mikor tovább kell lépni
Mosolyogj
Mi értelme sírni?
Rájössz, hogy érdemes élni
Ha csak..
Mosolyogsz
Még ha szíved fáj is
Mosolyogj,
Még ha nagyon nehéz is
Akkor is, ha felhők takarják az eget,
Mely alatt jársz
Ha mosolyogsz
Leküzdve félelmed és szomorúságod
Mosolyogj és talán holnap
Rájössz, hogy érdemes élni,
Ha mégis mosolyogsz.
Eljött az idő,
Mikor tovább kell lépni
Mosolyogj,
Mi értelme sírni?
Rájössz, hogy érdemes élni,
Ha mégis mosolyogsz.

Juhász Gyula: Találkozás

Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.

Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?

Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok.

A mély homályban rám villant szemed,
Szívem emlékezett!

E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!

Kicsordult szívem, e kristálykehely.
Élet, most ünnepelj!

Pár kurta bók, egykedvű felelet,
Mit is mondjak neked!

Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,
Ó perc, szent, átkozott!

Éreztem, hogy hazug minden dalom,
Nem ismersz angyalom!

Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:
Az üdvöm nem te vagy!

Szívemnek hozzád nem lehet joga
Soha, soha, soha!

Rose Macaulay: Az élet,...

*

"Az élet, minden gyötrelmével, veszteségével és bűntudatával együtt is izgalmas és gyönyörű, teli kedvtelésekkel és szerelemmel, időnként egy költeménnyel vagy merész kalanddal, időnként nemességgel és időnként vidámsággal, és bármi is jön utána( ha jön egyáltalán bármi), ezt az életet soha többé nem birtokolhatjuk."

Egy vak ember ült egy épület előtt...

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:

“Tavasz van, és én nem láthatom.”

Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!

(Szerzője számomra ismeretlen.)