A május gyönyörű.
Szeretem a zöld kertek remegését
az alkonyi keretben, ahogy lépteim
igazítom a parkon át, el nem feledve
hogy valahol ott vársz rám, túl az
Orsó úton, ahol a hortenzia sápadtat
lobban a hűvös, föllocsolt aszfalton.
Gyönyörű a május.
Nekem a legszebb hónap. A japánbirs
halvány vére olykor lábam elé buggyan:
lágy bársonyával szebb ez, mint bármely
szelíd festék, - ...; szemben egy sárga ház
tûzfalához döntve látom az óriás hársfa
sötét sziluettjét. Hirtelen a mennybolt
kékjét elrejtik a lombok, s hiába próbálom,
míg alóluk ki nem bukkanok, nem látom
a mesés, büszke égkorongot. Nyár... Álom...
Bárhová nézek, minden robbanó és fiatal,
az apró gömb, a csöpp dió boldogan
növekszik, ringatja és félti a drága gally;
a bokrok megérlelték nedvzöld színüket,
gondtalan fröccsennek szét az új levelek,
zsenge hajtásuk végtelene a nyár ölébe siet.
...;majd csöndbe szédült illatok zenélnek,
mint kényes, mélyhangú fagott, s a Duna fölött
halkan megszületnek a május esti csillagok.
(Kovács Anikó: Rólad beszélek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése