Hajnalban ébredek, remeg a lábam,
ülök az ágy szélén az üres szobában.
Hallgatom a magányt, a csend nem válaszol
bármit kérdek tőle, nyelvét nyújtva gúnyol.
Senki nincs mellettem, csak az egyedüllét,
röhög rajtam, gúnyol, dülleszti mellét:
jól kitoltam veled, légy csak tetszhalott,
magadra maradtál, mindenki elhagyott.
(Benczes Sándor Gábor: Magány)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése