Gyurkovics Tibor: Hajnal

"Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd,
tiéd a sóm, kanalam,
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.

Rádadjam ruhául a tájat,
s a bíbor nagy hegyeket,
el kell, hogy bírja a vállad,
mindent, amit szeretek:

örökké hordjad a házam,
csiga fel, csiga le, ez az út,
és én adok néked majd három
szívet, falevél-alakút.

Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át."

(részlet)