2012. október 15., hétfő

Szabolcsi Zsóka: Hunyorgunk...




















...zúzmarás lélekkel

Szavak és álmok
tábortüzei pislognak
elakadt expedíciók
daltalan éjszakáin.
Tüzet mesélnek a csillagok,
gyújtanának lelkes sóhajokat
zihálva kósza szellőfutamok,
nyújtanának lángoló ágat
dalra fakasztó hajnalok.
Távolról villámló tekintetekre
csak az éj zeng szimfóniát.
Lopakodó borzongás elől
sugarak fényébe burkolóznánk.
Takarj be álmaiddal,
remegő szavaiddal,
dúdolj óvó melengető
meséket, növessz fölém
becéző rózsalugast,
burkolj illatos felhőkbe,
s lángokat álmodik újra föléd
a didergő rügybefagyott
zúzmarás lélek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése